Ion Lancranjan, a hírhedt Cuvint despre Transilvania /1982/, a Beszéd Erdélyről, a rejtetten vasgárdista fércmű szerzője újból publikál. Legutóbb az Új Román Párt lapjában, a Democratia ápr. 7-i számában elmarasztalta "N. M."-et, a "Romania Libera fődiszpécserét". Ugyancsak jelentkezett Adrian Paunescu, Ceausescu híve, aki újabb verseskötettel lépett elő. /Olló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./
1990. június 14.
Jún. 14-én még előfordultak kisebb összetűzések Bukarestben. A Zsil-völgyi bányászok csoportjai behatoltak az Egyetem tér övezetébe, átkutatták az egyetemet. Különböző csoportok behatoltak a Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt székházaiba, "a bányászok minden ott talált holmit kirámoltak". Petre Roman miniszterelnök fogadta a bányászok képviselőit. A téren 26 felgyújtott gépkocsit számoltak össze. Az Egyetem téren a bányászok és rendőrök közös alakulatai végezték az igazoltatásokat. Ion Iliescu elnök beszédet mondott nagyvállalatok dolgozói és a bányászok előtt. Iliescu szerint a hatóságok ellen fellépők azonosak a jan. 12-én, jan. 28-án és febr. 18-án zavartkeltőkkel, csakhogy most legionárius módra szervezkedtek. Máj. 20-án a nép demokratikus vezetőséget választott, most ezt akarták erővel megdönteni. Iliescu felszólította a lakosságot, segítsen a tettesek kézre kerítésében. A Romania Libera újság vezetői közölték, hogy egy bányászcsoport megakadályozta, hogy a lap megjelenhessen. Több tüntető és a bányászok követelték a Romania Libera, a Dreptatea, és a 22 című lapok betiltását. A Nemzeti Liberális Párt szerint az erőszakot a rendőrség fellépése váltotta ki. A párt tiltakozott székháza feldúlása miatt. Corneliu Coposu, a Parasztpárt elnöke tiltakozott a párt székházának lerohanása, feldúlása miatt, továbbá amiatt, hogy lakásába bányászok behatoltak, értéktárgyakat vittek el. Hiába fordult a rendőrséghez, nem kapott segítséget. A Nemzeti Parasztpárt közleményben leszögezte: nem vett részt a zavargásokban, s elítél mindenfajta erőszakot, a középületek megrohanását is, tiltakozott székházuk jún. 13-án barbár módon történt megsemmisítése ellen. A Nemzeti Parasztpárt hangsúlyozta: hazugság, hogy székházukban kábítószert és benzines palackokat találtak. A Nemzeti Parasztpárt kérte a kormányt, távolítsa el a székházakba törvénytelenül behatolókat. A jún. 13-án történt összecsapások során a rendőrség 600 főt letartóztatott, az összecsapásokban 29 rendőr megsebesült.. /Bukarest, 1990. június 14. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./
1990. június 19.
A Romania Libera szerkesztősége hírügynökségeken keresztül számolt be a bányászlátogatásról: a bányászok kijelentették: amennyiben megjelenik a lap, újból szétverik a berendezést. Jún. 16-án a nyomda nem merte kinyomtatni a lapot, félve a fenyegetéstől. - Az Oktatási Minisztérium nyilatkozatában közölte, hogy nagyon sok egyetemistát és tanárt bántalmaztak. Jún. 18-án a Diákliga sajtóértekezletet tartott, ahol egyetemisták számoltak be sebesüléseikről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
1990. június 27.
Doina Cornea ismert ellenzéki és Petre Bacanu, a Romania Libera főszerkesztője a román ellenzéki erőknek kért támogatást az amerikai kormánytól és törvényhozástól. Fogadta őket Robert Gates, George Bush elnök helyettes nemzetbiztonsági főtanácsadója is. /Cornea asszony nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./
1990. július 5.
Ion Camarasescu mérnök egy bukaresti intézménynél volt a szeku /Securitate/ megbízottja. A fordulat után a Zsil-völgyébe távozott. A bányászjárás idején Bukarestben ő beszélt a bányászok nevében, követelte a Romania Libera ellenzéki lap megszüntetését. /Expres c. román lap 22. számából átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./
1991. január 21.
Bukaresten jan. 21-én a parlamentben megemlékeztek az 1941. jan. 21-i bukaresti zsidóellenes pogromról. Moses Rosen elmondta, hogy a borzalmak túlélőjeként tanúskodik. A Romania Libera is őszintén írt a történtekről, a jan. 23-i Adevarul viszont nemzetgyalázásnak nevezte az őszinte emlékezést, olvashatjuk Cseke Gábor cikkében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
1991. január 26.
A marosvásárhelyi eseményekről szóló jelentés /Minzatu-jelentés/ elrejti az igazságot, hangsúlyozta a Romania Liberában Sorin Rosca-Stanescu. /A cikk magyar fordításban: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26-27./
1991. február 4.
A Romániai Újságírók Egyesülete kezdeményezésére válságstáb alakult a független lapok fenntartása érdekében, külföldről akarnak papírt beszerezni és azt méltányosan elosztani a rászoruló kiadványok között. A válságstábban benne vannak a kisebbségi lapok képviselői is. /Romania Libera, dec. 4./
1991. február 13.
A Romániai Magyar Újságírók Egyesülete csatlakozott a bukaresti ellenzéki lapok /Romania Libera, Adevarul/ által meghirdetett figyelmezető sztrájkhoz, melyet a papír árának jelentős drágulása és a független sajtó elleni diszkrimináció váltott ki. A Romániai Magyar Szó és a többi magyar lap is sztrájk-felirattal és a szolidaritási nyilatkozattal jelent meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13.; Szabadság (Kolozsvár), dec. 13., stb./
1991. február 18.
Gheorghe Gambrát, Maros megye rendőrfőkapitányát az Országos Rendőrkapitányság főparancsnokává, belügyi államtitkárrá nevezték ki. Gambra ugyanebben a tisztségben volt 1989-ben, amikor a sortűz halálos áldozatokat követelt Marosvásárhelyen, és 1990. márciusában is, amikor Sütő András elveszette félszemét. Mivel mindezekért felelősség terheli Gheorghe Gambrát, ezért tiltakozott kinevezése ellen Kincses Előd a Romania Liberában. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
1991. február 19.
Cseke Gábor beszámolt arról, hogy Gabriel Gafita román író, aki a Kriterion Kiadó "magyar írók románul" sorozatának szerkesztője volt, amellett a magyar irodalom lelkes propagálója, a Romania Libera febr. 15-i és 16-i számában Tőkés Lászlóhoz írt nyílt levelében szóvátette, hogy Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének bizonyos megnyilvánulásaiban az "etnikai fundamentalizmus" és a "szelektív emlékezet" jelentkezik. Cseke Gábor hozzátette, hogy Gafita becsületes, nyíltsága és keménysége erkölcsi alapot nyújt ahhoz, hogy bíráljon. Az előzmény az volt, hogy Tőkés László a Romania Libera febr. 6-i számában elmondta David Porter sokat vitatott könyvéről /With God for the People (London, 1990.)/, hogy nem sok köze van hozzá, mindössze magnóra mondta életét és vélekedéseit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
1991. március 20.
A német nemzetiségű Christa Richter a Romania Libera hasábjain fejtette ki, hogy a bukaresti tévé, élén Razvan Teodorescuval, a Vatra Romaneasca hatása alatt áll, azért van a gyűlölködő kisebbségellenesség a tévé műsoraiban. A Vatra "náci jellegű, nacionalista csoportosulás, mely harcra kész, miért?! A románság jogaiért Romániában? De hiszen a románságnak, többségi lévén, megvannak a jogai." /Romania Libera, márc. 12., átvette: Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./
1991. április 23.
Románia állambiztonsági törvénytervezetén dolgozik a parlament. A tervezet szerint szinte minden állampolgár kötelezettsége, hogy besúgóvá váljon, együttműködve a számos állambiztonsági hivatal valamelyikével /SRI-vel, SIE-vel /Külföldi Információs Szolgálat/, SPP-vel /Õrzési és Megóvási Szolgálat/, a Védelmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, az Igazságügyi Minisztériummal. A felsorolt szakintézmények koordinátora a CSAT /Legfelsőbb Védelmi Tanács/ lenne, az államelnöknek alárendelve. /Florin Gabriel Marculescu: Cinismul puterii. = Romania Libera, ápr.23./
1991. április 23.
A sajtótámadások miatt Tőkés László püspök ápr. 23-án kelt nyílt levelével fordult a közvéleményhez Nem vagyok irredenta címen. Visszautasította a román sajtó vádaskodását, mely szerint az Egerben tartott Erdély múltja és jövője című tanácskozás rejtett célja " a haza szent területének szétdarabolása" volt /Dimineata, ápr. 17./. Az Egerben tartott értekezlet nyíltan megvitatta a programban javasolt témát: Erdély múltját és jövőjét. Az Erdéllyel kapcsolatos kérdések felvetését román részről mindig gyanakvással kísérik, vagyis a magyaroknak nincs joguk arra, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozzanak. " Erdély múltja része az évezredes magyar múltnak is" ? szögezte le Tőkés László. A püspök hangsúlyozta, hogy nem írta alá az egri nyilatkozatot. A nyilatkozatot csak az Erdélyi Világszövetség, a Nemzetközi Erdélyi Bizottság és a Zürichben székelő Kisebbségvédelmi Bizottság írta alá, az RMDSZ azonban nem tette ezt. Tőkés László azért ment el erre a tanácskozásra, hogy az RMDSZ, illetően a romániai magyarok realista álláspontját képviselje. A nemzeti-etnikai kérdéseket nem a határok átrajzolásával, hanem "az általános demokratizálással, a nemzeti megbékéléssel, a határok légiesítésével, illetve az emberi jogok és a kisebbségi kollektív jogok megítélésével" lehet megoldani. /Több lap is közölte nyilatkozatát, például: Szabadság (Kolozsvár), máj. 1. A Rompres is hírt adott leveléről: Romania Libera, ápr. 30./
1991. május 11.
Még mindig támadja a román sajtó az egri tanácskozást és Tőkés Lászlót, például: Ion Pavelescu: Prea mult fanatism si prea putina luciditate /Romania Libera, máj. 11./
1991. május 20.
P. M. Bacanu, a Romania Libera szerkesztője sajtóértekezleten számolt be a nagymennyiségű, földbetemetett Securitate-ügyirat sorsáról. 1990. június 22-én harminc tonnányi iratot szállított az SRI Berevoiesti falu határába, ahol agyaggal földelték el az iratokat. Bemutatott néhány megtalált ügyiratot, köztük több magyar nemzetiségű személlyel kapcsolatos anyagot. Az utóbbiról a Valóság hetilap közölt több folytatásban ismertetőt. Szerepel többek között Tőkés László, Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva), Domokos Géza, Király Károly, Pusztai János, Tőrös Gábor, Jakab Gábor katolikus pap, Zsuffa Kálmán /akit többször gumibottal vertek/, Kuthy Lajos brassói tanár, aki aláírásokat gyűjtött több magyar osztály létesítéséért, ezért a Securitate emberei 1976-ban őrizetbe vették, bántalmazták, ezt követően agyonlőve találták meg Brassó mellett, az erdőben, Szikszay Jenő brassói tanár, akit 1977-ben tiltakozott a magyar iskolák megszüntetése ellen. Letartóztatták és kegyetlenül ütlegelték, egyik kihallgatása után öngyilkos lett. - Az iratokból az is kiderül, hogy a politikai foglyoknak tilos volt magyarul beszélni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23. , Valóság (Bukarest), 21, 22 23. sz./
1991. május 22.
Ioan Robu, Bukarest római katolikus érseke sértőnek minősítette Teoctist pátriárka nyilatkozatát, aki erőszakosnak nevezte a balázsfalvi templom elfoglalását. A balázsfalvi székesegyház a görög katolikusoké volt, 1948-ban, a görög katolikus egyház betiltásakor a templom az ortodoxok kezébe került. Ezt a templomot foglalták vissza a hívek Alexandru Todea érsek vezetésével. A Romania Libera "Teoctisttal kihátrálva Európából" címmel szintén elítélte Teoctist nyilatkozatát, melyben hadat üzent a pápának. A középkor óta nem volt ilyen csatakiáltás, írta a lap. /MTI/ Előzmény, a nyilatkozat: máj. 20.
1991. június 19.
A Besszarábiáért és Bukovináért Társaság felhívással fordult a román parlamenthez, javasolva, hogy ne ratifikálják a szovjet-román szerződést, tartsanak vitát a Molotov-Ribbentrop paktumról és következményeiről, a román kormánynak pedig azt javasolta, hogy kezdjen tárgyalásokat Észak-Bukovina, Herta, a Kígyó-sziget azonnali visszaadásáról. /Romania Libera, jún. 19./
1991. július 7.
Politikai párttá alakulásáról döntött a júl. 5-7-e között megtartó első kongresszusán a Polgári Szövetség. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./ A mintegy 120 ezer tagot számláló új párt az értelmiséget tömöríti. Támogatói között van a legnagyobb példányszámú ellenzéki napilap, a Romania Libera. /AFP/
1991. július 10.
A Vatra Romaneasca emberei a Paul Cheler vezette IV. erdélyi hadsereg soraiban hónapok óta erőteljes meggyőző toborzót fejtenek ki, hogy a tisztek lépjeken be a Vatrába. A katonai egyégek körében terjesztik az uszító Romania Mare, az Europa és a nagyváradi Phoenix példányait. Vatra agitációja a belügyi katonai egységekben is folyik, írta a Romania Liberában Constantin Vranceau. /A Romania Liberában olvastuk. Constantin Vranceau: A Vatra Romaneasca csápjai és a hadsereg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./ Vranceanu cikkének fordítása mellett a Romániai Magyar Szó közölte, hogy Cojacaru tábornokot a Nemzeti Gárda nagyvezérkari főnökévé nevezték ki. Vajon ezt azért történt, mert a tábornok csapatai passzív jelenlétével hagyta, hogy Marosvásárhelyen 1990. márciusában románok és magyarok egymás ellen forduljanak? /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
1991. augusztus 3.
A Romania Libera napilapban Sorin Rosca Stanescu arról számolt be, hogy megalakult a Patriot nevű polgári szervezet, amelynek meghirdetett célja a politikai rendőrség felszámolása. A szervezet munkája révén számos dokumentum érkezett a lapokhoz, ezek leleplezik a politikai rendőrség tevékenységét. Az új szervezetről hírt adó Szabadság felajánlotta, hogy a hozzájuk eljuttatott dokumentumokat továbbítja a Patriothoz. /Polgári mozgalom. Patriot kontra politikai rendőrség. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
1991. augusztus 14.
Egy hónapra betiltották a szélsőséges Romania Mare hetilapot. Corneliu Vadim Tudor, a lap vezetője kijelentette, hogy ennek oka "a magyarok, a zsidók, a cigányok, a nemzetközi frankománok, Ellie Wiesel, a művelődési miniszter és a román sajtó." /Romania Libera (Bukarest), aug. 14./
1991. szeptember 11.
Románia egységes, homogén állam, amely a román népesség túlnyomó többségén alapszik és ezzel a román népességgel az ország egész területén szétszórva nemzeti kisebbségek élnek együtt - jelentette ki Iliescu elnök sajtóértekezletén. Veszélyesnek minősítette azokat az elképzeléseket, hogy Románia föderatív vagy konföderatív alapon átszervezhető lenne. Románia nem többnemzetiségű állam, amelyben valaha is felmerülhet autonóm egységek kiválása, hangoztatta. Egyesek be akarják bizonyítani, hogy Románia kormányozhatatlan.- Ugyanolyan hevességgel támadta a Romania Marét, mint a Romania Liberát. /BBC, MTI/
1991. szeptember 26.
A tüntető Zsil-völgyi bányászok vezetője, Miron Cosma kijelentette, hogy követelik Petre Roman miniszterelnök lemondását. Éjszaka újabb bányászcsoportok érkeztek Bukarestbe, akik botokkal, csákányokkal és a hozzájuk csatlakozó fővárosiakkal együtt elindultak a kormány épülete elé. Petre Roman miniszterelnök kormánya nevében benyújtotta lemondását, a lemondást Iliescu elnök, majd a parlament két háza elfogadta. /Petre Roman miniszterelnök: 1989. dec. 26-1991. szept. 26./ Az esti órákban többszáz bányász behatolt a képviselőházba, Iliescu elnök lemondását követelve. A tüntetők ezután a tévé székházát akarták elfoglalni. Az eddigi összetűzéseknek két halottja és 284 sebesültje van, közülük 93-at kórházban ápolnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28-29, MTI/ Más forrás szerint nyolc halottja van a tüntetéseknek. /Romania Libera (Bukarest), szept. 27./ Romániában a hadsereget felhatalmazták arra, hogy a belügyminisztérium alakulataival együtt lépjen fel a rend helyreállítása érdekében. Ezt a döntést a Legfelsőbb Védelmi Tanács hozta.
1991. szeptember 26.
Mircea Snegur moldovai elnök szept. 26-án telefonon kért magyarázatot Iliescu elnöktől, jelentette a Moldova Press. A Romania Libera szept. 25-i száma Románia kész egyesülni Moldova Köztársasággal címmel ismertette Petre Roman miniszterelnöknek a Die Presse szept. 21-i számában megjelent interjúját. A Romania Libera szerint a román kormányfő azt nyilatkozta, hogy a Moldovában élő oroszoknak javasolhatják, hogy térjenek vissza azokra a területekre, ahonnan származnak. Iliescu megígérte Snegurnak, hogy megvizsgálja a nyilatkozat elhangzásának körülményeit. Külügyminisztériumi közleményt adtak ki, amely pontosan idézi a Die Pressében közölteket. Petre Román az interjúban kimondta, hogy a Moldova Köztársaságban élők "a mi testvéreink; a történelmi alapok közismertek, világos, hogy az egyik legrégebbi román terület. Ám a moldovaiak maguk döntenek jövőjük felől." Az orosz kisebbséggel kapcsolatban kijelentette, hogy sokan közülük a hazatérés lehetőségére gondolnak. Petre Roman nem foglalt állást arról, hogy hazatérjenek-e az oroszok. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 28-29./
1991. október 12.
Az egyik szélsőséges lap, a Ceausescul 16. száma különszám, címe: Vasgárda, amely ezt a fasiszta mozgalmat népszerűsíti. A lap főszerkesztője Larcis Narcescu, aki régi munkatársa és barátja Corneliu Vadim Tudornak. /Ismerteti: Romania Libera (Bukarest), szept. 21-22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./
1991. október 23.
A magyarlakta Kovászna megyében okt. 10-én tartott hadgyakorlatról "A hadsereg lőni fog a népre" címmel jelent meg cikk a Romania Liberában, az ellenzéki román napilapban. A harci parancs szerint elszaporodtak az irredenta és románellenes akciók, a hegyekben magyar fegyveresek mutatkoznak. A feladat a veszélyes elemek megsemmisítése... Ilyen hadgyakorlat azt mutatja, hogy a hadsereget a saját népe ellen képezik ki, a hadseregben magyarellenes politikát folytatnak. Miért kellett hadgyakorlatot folytatni ilyen feszült időszakban a lakosság szeme láttára? - kérdezi a lap. Ejtőernyősöket dobtak le iskolaudvarra, rohamot intéztek városi objektumok ellen, miközben helikopterek zúgtak el a vidék felett. A védelmi minisztérium hamisításnak nevezte a Romania Liberában közölt dokumentumot. /Romania Libera, okt. 23./
1991. november 2.
A román televízió betiltotta az RMDSZ által készített film sugárzását, írja a román ellenzéki lap. Ez a film a televízióban alkalmazott csúsztatásokat és a manipulációt leplezte volna le. A betiltás ellen tiltakozott a román írószövetség, a nemzetközi emberjogi szervezetekhez és az Európa Parlamenthez fordulva. /Romania Libera (Bukarest), nov. 2./
1991. december 4.
A Romániai Újságírók Egyesülete kezdeményezésére válságstáb alakult a független lapok fenntartása érdekében, külföldről akarnak papírt beszerezni és azt méltányosan elosztani a rászoruló kiadványok között. A válságstábban benne vannak a kisebbségi lapok képviselői is. /Romania Libera, dec. 4./
1991. december 13.
A Romániai Magyar Újságírók Egyesülete csatlakozott a bukaresti ellenzéki lapok /Romania Libera, Adevarul/ által meghirdetett figyelmezető sztrájkhoz, melyet a papír árának jelentős drágulása és a független sajtó elleni diszkrimináció váltott ki. A Romániai Magyar Szó és a többi magyar lap is sztrájk-felirattal és a szolidaritási nyilatkozattal jelent meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13.; Szabadság (Kolozsvár), dec. 13., stb./
